107. o.

„A régi mese a rozmárokról. Százával lustálkodnak a tengerparton; közöttük járkál a vadász, és egy bunkóval egymás után agyoncsapja őket. Ha összefognának, könnyen eltaposhatnák a vadászt –de ők csak hevernek, nézik, hogy jön, gyilkol, és nem mozdulnak; hiszen egyelőre csak a szomszédra sújtott le – egyik szomszédra a másik után. Az európai rozmárok története. A civilizáció alkonya. Fáradt, alaktalan istenek alkonya. Az emberi jogok puszta lobogója. Egy kontinens kiárusítása. Közelgő vízözön. Kicsinyes alkudozás a végső árakon. A régi haláltánc a vulkán fölött. Népeket szép lassan megint a vágóhídra hajtanak. A bolhák majd elmenekülnek, amikor a bárányt feláldozzák. Mint mindig.”