265. o.

„Látta, hogy a felső ajkán kicserepesedett az ajakrúzs, azt is látta, hogy a kikészítés sem tökéletes már az arcán – mindent látott azon az arcon, amely most annyira közel hajolt az övéhez, hogy a világon minden egyebet eltakart – látta és tudta, hogy csakis tulajdon fantáziája formálta mindennek ellenére oly titokzatossá; tudta, hogy vannak szebb arcok is ennél, okosabbak, tisztábbak, de tudta azt is, hogy ennek az egyetlenegynek olyan hatalma van fölötte, mint senki másnak.”