307. o.

„Beszélhetsz róla szépen is, meg csúnyán is. Attól még nem változik semmi. Szeretlek, és szeretni foglak, amíg csak élek. Ennyit tudok, ezt már tisztáztam magamban. Te vagy nekem a szemhatár, minden gondolatom benned végződik. Történjék bármi, ez mindennek ellenére, mindig is így lesz. És nem csallak meg. Te emiatt nem veszítesz semmit. Ez az, amiért újra meg újra visszajövök, és nem érzek se megbánást, se bűntudatot.”