359. o.

„- Édesem – mondta csaknem gyengéden. – Nem maradsz te énvelem. A szelet nem lehet bezárni. A patak vizét sem. Ha mégis megkísérlik, egy idő múlva poshadt lesz mind a kettő. A bezárt szél már csak áporodott levegő. Te nem arra születtél, hogy megmaradj egy helyben.”